A
kirándulás napja
*Yugyeom
szemszöge*
Reggel
nagy nyüzsgésre ébredtem. Eljött a várva várt nap. Apa, anya, Yoongi és én
elmegyünk családi kiruccanásra. Azt nem tudjuk, hogy hova, de állítólag nem
messze és sátorozni megyünk. Király lesz! Mint már azt említettem Jimin nem jön
velünk, mert megkértem, hogy maradjon otthon most. Viszont ott lesz az én
csodás öcsém. Ami nem gond, ha nem kell vele jópofiznom. Persze szeretném
családtagként kezelni, de azért a jópofizás az nem az én terem.
Reggel
vágott fejbe a gondolat, hogy én még össze se pakoltam, így azonnal keresni
kezdtem az utazó táskámat és amit találtam azt beledobtam. A kedvenc felsőmért
túrtam fel az egész házat.
-Hé
nyugi! Mit keresel annyira?-tette a vállamra a kezét Yoongi.
-A
nyamvadt pólómat keresem.-sóhajtottam.
-Hogy
néz ki?
-Egy
egyszerű fekete póló, amire az van írva, hogy „We create our own demons”.
-Ó
azt láttam valahol.-szólalt fel és eltűnt, majd két perccel később, amikor én
már nyakig a szekrényben voltam visszatért.
-Itt
van.-dobta oda nekem mire én nagy szemekkel bambulva kaptam el a ruhadarabot.
-Köszönöm!-mondtam
ki nehezen. Ő csak bólintott egyet és levetődött az ágyára.
Igen
már saját ágya van. Amíg nem csinálunk még egy szobát, addig együtt fogunk
lakni egy szobában és anyuék megsajnálták, hogy a fotelben kellett aludnia így
vettek neki egy új ágyat, ami teljesen nem illett a szobám dizájnjához. A szoba
nagy részét én bírtoklom, ő csak egy kis helyet kapott a szekrényben és
megengedtem neki, hogyha kell akkor nyugodtan használja az íróasztalt, de ennek
ellenére szoktam látni, hogy néha-néha eltűnnek könyveim, majd egy idő után
visszakerülnek a helyükre. Sosem szóltam még neki, hogy ne nyúlja le a
könyveimet. Hagy olvassa, ha annyira érdeklik őt.
Szóval
a lényegre visszatérve. Hála neki meglett az utolsó ruhadarab, amit nagyon
elakartam tenni. Azt a pólót olyankor vettem fel, amikor úgy éreztem, hogy nem
vagyok önmagam és volt benne valami. Mi hozzuk létre a démonjainkat. Szín
tiszta igazság. Miután a póló is bekerült szegényes kis táskámba lerobogtam a
lépcsőn, bevágtam a kocsiba a táskát. Hátul helyet foglaltam és a fülembe
helyeztem a fülhallgatómat.
Az
első napunk nem volt valami fényes. Yoongival azon vesztünk össze, amin
lehetett. A szüleink csak figyeltek minket, de egy szóval sem szóltak volna
közbe.
A
második nap már sokkal lazább volt egészen estig. Ugyanis este valamiért szóba
kerültek a történtek. Ott ültünk négyen a tűznél és anyámnak az volt a
legfontosabb kérdése, hogy miért vertem meg Yoongit.
-Nem hagyhatnánk
ezt a témát?-néztem rá kérlelően, de bukott ügy volt.
-Hallani
szeretném. Én nem erre neveltelek.
-Te
semmire sem neveltél.-mondtam unottan mire, anyám felpattant és könnyes
szemekkel ált meg előttem.
-Még
egy ilyen..-kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze.
-Még
egy ilyen és mi lesz? Most akarsz elkezdeni nevelni?
-Yugyeom,
fegyelmezd magad!-pattant fel apám és karjait védelmezően anyám köré csavarta.
-Oh
te aztán végképp ne akarj megnevelni. Jobb, ha befogod a pofád.-köptem a
szavakat ingerülten, majd egy aprócska kéz csattant az arcomon. Apró volt, de
hatalmas nyomott hagyott. Nem kellett több, felpattantam és elhagytam a helyet.
Feltéptem a sátram zipzárját és dühöngve terültem el a matracomon. Hallottam,
hogy beszélgetnek még, de érdekes módon már nem a verekedés volt a téma. Majd
körülbelül egy óra múlva megjelent egy alak a sátor ajtajában.
-Menj
el!-mondtam, de az alak nem tágított. Kezei a zipzárhoz nyúltak és bejött.
-Mit
akarsz?
-Megbeszélni
a dolgokat..-sütötte le szemeit.
-Már
megbeszéltük nem? Vagy még egyszer beverjek egyet?
-Yugyeom.
Most már egy család vagyunk, szeretném tényleg megbeszélni veled a dolgokat.
Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak a saját családod előtt.
-Még
hogy te sajnálod! Előttem nem kell megjátszanod magad.
-Komolyan
mondtam. Amikor idekerültünk tényleg ellened dolgoztam, de el kell fogadnom
nekem is, neked is, hogy egy család vagyunk. Én nem szeretnék folyamatosan
haragban lenni.
-Én
meg nem szeretnék veled élni.
-Ez
már most lehetetlen. Te is tudod. Sajnálom, hogy bele kellett, hogy csöppenjek
az életedbe, de most már nem tudok kilépni.
Ezután
még elég sokat beszélgettünk Yoongival kezdtem megkedvelni, bár az utálat még
nem múlt el.
Hónapok
teltek el és Yoongival teljesen összenőttünk. Nem játszottuk meg magunkat. A
beszélgetések után teljesen megfordult a kocka. Elkezdtem megkedvelni. Még
anyuék is csodálkoztak a változáson. Reggelente együtt mentünk suliba. Több
helyet kapott a szobámba és eljártunk együtt otthonról. Annyira nem bántam,
hogy végül belecsöppent az életembe. Másnak lehet jobban örültem volna, de ezt
kellett elfogadnom. Végülis a végére összeállt a családom és visszakaptam
mindent, amit már oly rég elfeledtem.
